1.) Engedélyezett és „várományos” ízeltlábúak

2021. májusában megérkezett az első várva várt új élelmiszerként engedélyezett ízeltlábú – a közönséges lisztbogár, azaz a bogár lárvája, egészben, szárítva, por formájában a legkülönbözőbb termékekben – legyen szó pl. energiaszeletről, tésztáról, vagy kekszről – hivatalosan és engedélyezett módon is felhasználható élelmiszerek előállításához az EU-ban; azóta pedig „társult” hozzá a házi tücsök is.

A közönséges lisztbogarat követte aztán 2021. novemberében a második rovar is, az európai vándorsáska és jelenleg még számos más ízeltlábú is vár új élelmiszerként engedélyeztetésre, mint a

·        lisztkukac (közönséges lisztbogár lárvája, egészben vagy őrölve)

• trópusi tücsök, szárítva
• fekete katonalégy lárvája
• mézelő méh férfi lárvája

Az ízeltlábúak „tárháza” szinte amúgy is kimeríthetetlennek tűnik, mivel mintegy 2000 fajtája ismert a különböző bogaraknak, méheknek, darazsaknak, sáskáknak, tücsköknek, hernyóknak és kukacoknak – amelyek potenciálisan alkalmasak élelmiszerként való fogyasztásra.

2.) Már mindenki imádja?

Még mindig csak egy szűk piaci szegmenst alkotnak az ízeltlábúak, de egyes piackutató intézetek 2023-ra már több mint 1 milliárd dollárra becsülik az ágazat forgalmát, 2030-ra pedig akár a 8 milliárd dollárt is átlépheti ez a határ – azaz néhány év alatt a forgalom 8-szorosára növekedhet.

Az olyan vállalatok, mint a Nestlé, a Cargill és a PepsiCo, folyamatosan figyelik a növekvő piacot; a Bill és Melinda Gates Alapítvány pedig piaci úttörő cégek finanszírozásába is beszállt.

Az ehető rovarok körülbelül kétmilliárd ember étrendjének mindig is normális részét képezték, különösen Afrikában, Latin-Amerikában és Ázsia egyes részein.

Ennek meg van az oka is, mivel a kis állatkák sok jó minőségű fehérjét, rostot és számos, az ember számára fontos mikroelemet tartalmaznak.

3.) Miért kellene szeretnünk?

Az ehető rovarokat régóta használják takarmányként a haszonállatok fehérjeszükségletének kielégítésére.

De számos előnyt kínálnak az embernek is, így számunkra szintén fehérje- és B-vitamin, omega-3 zsírsavak, B-vitaminok és fontos ásványi anyagok, mint vas, cink, magnézium, vagy foszfor, mangán, réz és szelén – viszont kevés kálium és kálcium – forrásai, a rovarok tápértékére azonban általánosan nem ítélhető meg, a számos alfajra is tekintettel.

A rovarokból készült készítmények magas fehérje tartalmúak lehetnek, bár a tényleges fehérjetartalom túlbecsülhető, ha kitint, a rovarok külső vázának lényeges alkotóelemét is figyelembe vesszük, ami 100g állat nagy részét is kitehetik – a fehérjetartalom 40-60% között mozog átlagban egyébként és a legnagyobb fehérjetartalommal az ún. egyenesszárnyúak – mint a tücsök is – rendelkeznek.

A fehérje pontos mennyisége így a rovar fajtájától függően változik és számos tényező is befolyásolja, mint, hogy hogy az állat milyen fejlődési stádiumban van és mit evett, azaz az a takarmány típusa.

Az egyszeresen és többszörösen telítetlen zsírsavak minden rovarban megtalálhatók, és akár magasabb koncentrációban is jelen lehetnek, mint bizonyos halfajtákban – ugyanakkor ezen mutató is befolyásolható az állatok optimális összetételű táplálásával.

A vitaminokra és ásványi anyagokra vonatkozó megbízható adatok is még mindig nagyon hiányosak és az ízeltlábúak által szolgáltatott  tápanyagok, vitaminok és ásványi anyagok szintjének mérlegelésekor figyelembe kell venni az elfogyasztott mennyiséget is.

Jelenleg az EU piacon elsősorban olyan termékek érhetők el, amelyek egyelőre csak kis mennyiségben (5-10%) tartalmaznak rovarokat.